FOMO azaz fear of missing out. Ismerjük ezt az érzést. A social médiában mindenkinek olyan az élete, ahogy élni szeretne. Utazások, harsány színek, nagy mosolyok. A valóság tudjuk más, de az érzés, hogy valamiből kimaradunk az állandó.

A művészeti körökben a nagy FOMO most az NFT. Mindenki erről beszél, naponta jelennek meg hírek rekord eladásokról, nemzetközi hírű művészek készítik elő „drop”-jaikat. Mintha mi sem lenne természetesebb, hogy aki NFT-t készít, az el is tudja azt adni.

A belépési küszöb az NFT világába bár látszólag nagyon technikai (kripto, ethereum, wallet, platform stb...) de azért inkább alacsony, néhány óra után az ember elsajátíthatja. Elkészült az első NFT-m, tweeteli manapság sok művész a követőinek. Az utóbbi időben mégis egyre több olyan őszinte és csalódott poszttal találkozom, amikor az alkotók azt kérdezik egymástól, hogy valaki adott már el NFT-t?

Ahogy kikerül egy NFT a netre, az ember úgy érzi, hogy ő megtett mindent, és terített asztallal várja a vendégeket. De a vendégek úgy tűnik egyelőre kevesen vannak, és millió helyre hívják őket. Sok számítás jelent meg, hogy mennyivel több a gyűjtő, mint az alkotó, de szétnézve a végtelen számú, minőségű és mégis sokszor egymásra nagyon hasonlító NFT-ék között, az ember úgy látja, hogy a legtöbben kapkodva nyúlnak a médiumhoz. A siker az eladás, és ha valami nem kelt el, akkor az nem is jó?

Egy alkotás létezésének értelme napok alatt lesz kétséges az NFT piactéren. Sehol egy vevő, valamit elrontottam? Ez a kétely a gyakorlott művészeket normál esetben már a legritkább esetben fogja el, hiszen tudjuk, hogy mire egy mű gazdára talál, ahhoz mennyi plusz munka és erőfeszítés kell. Kiállítás, szervezés, kommunikáció, szerencse, és ha nem is adunk el, tudjuk, akkor majd legfeljebb jövőre. Ettől még az alkotásunkban hiszünk, és nem gyújtjuk fel. Szándékosan használom ezt a szót, mert a BURN az a kifejezés, amikor egy NFT-t végleg eltávolítunk a blokkláncról. Elégetjük, megsemmisítjük. Kell a hely az új NFT-nek, tehát a régebben kirakott (néhány hét) NFT-t kivonják a forgalomból.

Az NFT platformok piacterek és nem online galériák vagy állandó tárlatok. A piactéren a gyűjtők figyelméért megy a harc, és az kapja meg, aki újat, érdekesebbet, színesebbet tud kitenni. Ami nem fogyott el, az lekerül a falról, NFT nyelven: égethetjük. Ne is legyen nyoma, hogy valamivel a művész próbálkozott és hónapok óta meg sem mozdul.

Az NFT készítés gas-fee-be (blokklánc hálózat díja) is kerül. Ez az Ethereum platformok (Opensea, Rarible, Foundation stb...) esetében az utóbbi hetekben 20 dollár környékére esett vissza a korábbi 80-120 dollárról. A gas-fee-nek visszatartó ereje van, hogy az ember kétszer is meggondolja miből csinál NFT-t. Ha ez a küszöb egyre alacsonyabb, az kedvez a kísérletezésnek, ami azt gondolom jó dolog. Végre olyan munkák is felkerülnek, ami nem kecsegtetnek kereskedelmi haszonnal.

Bevallom ma én is elégettem az egyik első NFT-met. Márciusban töltöttem fel a Foundation-re, és egy hirtelen ötlet vezérelt, hogy ezt meg akarom mutatni a világnak. Másnap reggelre megbántam, aztán, ahogy telt az idő egyre kevésbé szerettem. Nem bírta ki az idő próbáját, még rövid távon sem. Mivel azt akartam, hogy ne is látszódjon a profilomon, így az égetés, ami ugyancsak pénzbe kerül (10 dollár) volt a járható megoldás.

Útkeresésben van mindenki, még Takashi Murakami is, aki hirtelen vonta vissza az Opensea-re feltöltött NFT alkotásait. Talán az a legokosabb, ha leküzdjük a FOMO-t, és megfontoltan cselekszünk.

Takashi Murakami visszavont, "elégetett" alkotása

Mit jelent ez?

• Olyan alkotás legyen NFT, ami kihasználja a médium nyújtotta lehetőségeket. Az NFT digitális, tehát adhatunk a képhez hangot és a mozgást. Nincsenek szabályok, néha az íratlan szabályok megszegése a legjobb ötlet, mégis most úgy látom, hogy az új médium új gondolkodást is hoz magával. Nagyobb örömet ad nekem is, hogy kifejezetten NFT-ben gondolkodva állok neki a munkának.
  
  
• Ha valamivel elégedettek vagyunk, várjunk néhány napot, hogy kiállja-e a mű az idő próbáját, és csak utána költsünk rá pénzt, hogy NFT-ként felkerüljön a blokkláncra.
  
  
• Az árazásnál nem szégyen alulról kezdeni 0,1 vagy 0,15 ETH-rel (300-450 dollár). A legfontosabb, hogy megismerje a közösség a munkáinkat. Szisztematikusan építsük a követők számát, és akár felfelé az árakat.
  
  
• Ha valami nem kel el sokáig, az nem azt jelenti, hogy az alkotás rossz. Nem kell pánikba esni, lemondani róla. Ha az egy olyan művészi folyamat eredménye, ami értéket képvisel, az akkor is érték marad, ha soha senki nem vásárolja meg. Ilyen szempontból a kripto-platform egy saját weboldalként is felfogható, ahol műveket mutat be az ember. Egy új gondolatfolyam eredményeit.
  
  

A Foundation egy drága és kiglancolt platform, ahol feszesre fogalmazott oldalakon sorakoznak a művészenként amúgy kevés számú alkotások. A piac itt is diktál, és kiemelést szinte csak az kap, akiben látnak bevételi potenciált, vagy egy gyűjtő már elindított egy licitet. Az árak látszólag teljesen véletlenszerűek, a 0,1 ETH és az 1-2 ETH között mozognak a blokkláncon még új alkotók munkái.

Ha kísérletezni szeretnénk, és élvezni a digitális művek gyűjtését és eladását, akkor inkább ezt az oldalt ajánlom: https://www.hicetnunc.xyz/

A Tezos blokkláncom működő platform szakít szinte minden hagyománnyal, amit kereskedelmi weboldalaktól már megszoktunk. Talán pont ez a kísérletező, non konform (kicsit amatör) környezet vonz egyre több művészt. Ahhoz, hogy itt el tudjunk indulni gyűjtőként és művészként erre van szükségünk:

• Tezos-t vásárolni pl. a Coinbase-en
• Letölteni egy Tezos wallet-et. Én ezt használom: kukai.app
• Ide átutalni a Tezos-t a Coinbase-ről (egy kattintás kb.)
• Összekötni a wallet-et az oldallal (connect)
• 4000 forintnyi Tezos-szal vígan kísérletezhetünk, vásárolhatunk, sok-sok művet tölthetünk fel.

Az NFT működésének az alapjait itt érdemes elsajátítani, mert nemcsak környezetkímélőbb a Tezos, mint az Ethereum, de valóban fillérekért lehet valakiből kripto-művész vagy gyűjtő.

Itt is van BURN funkció, amit nem kell félni használni, de azért sose tegyük, mert az adott művet nem vették meg.